Míg egyesek számára a kés fogalma kimerül a háztartásban használt típusokban, addig mások kitartóan gyűjtik az újabbnál újabb, különböző típusú, formájú, eredetű késeket, nagy becsben tartva azokat. A profik biztosan különbséget tudnak tenni az egyes változatok között, azonban sokan nem mozognak otthonosan a témában.

Cikkünkben ezúttal bemutatjuk a kések és a tőrök közötti legfontosabb különbségeket.

De mitől kés egy kés?

Bár a kések alakjukban és olykor méretükben is hasonlítanak a tőrökhöz, a késeket sokkal biztonságosabb felhasználási célokra készítik. 

A legszembetűnőbb különbség a két eszköz között, hogy a késeknek általában csak az egyik oldala élezett, míg a másik általában jóval tompább és ártalmatlanabb. Emellett a formai tervezésben is eltérnek, hiszen egy tőr pengéje általában sokkal karcsúbb, mint a késeké.

Napjaink modern kései azonban számos szempontból különbözhetnek, akár alakilag, formailag vagy felhasználási céljukat tekintve is. A markolat anyaga is eltérő lehet, például bőr, fém vagy műanyag, illetve a penge része is készülhet a acéltól kezdve, a kerámián át, egészen a titánig bármiből. 

A legtöbb kést természetesen háztartási felhasználásra szánják és veszik igénybe az emberek, konyhai darabolásra, szeletelésre, illetve számos túrázónak jól jöhet ha van kéznél egy zsebkés. Azonban arra már kevesebben gondolnánk, hogy nagy múltja és igen széles köre van a késgyűjtőknek is, akik kollekciójában különféle formájú, típusú, alakú és színű, speciális kések sokasága található meg. 

Történelmi szempontból nézve, a késipar a legrégebbiek közül való, hiszen a legkezdetlegesebb társadalmi és technikai szinten az emberek mondhatni legfontosabb eszköze volt a munkában, a táplálkozásban és a védekezésben is. Kezdetben kőből készültek, majd a fémmegmunkálás fejlődésével egyre inkább vas és acél késeket készítettek. 

És mi jellemzi a tőröket?

A késekkel ellentétben a tőröket alapvetően harci célokra gyártják. Elsősorban közelharcra és önvédelemre a legalkalmasabbak, azonban napjainkban sokkal inkább egy dekoratív, gyűjtött eszközként funkcionálnak és nem tényleges, fizikai alkalmazásra szánják őket.

Pengéjük mindkét oldala éles, illetve a fém része viszonylag vékony, ami könnyebb kezelhetőséget biztosít, emellett jóval könnyebbek összsúlyukat tekintve, ami szintén egyszerűsíti használatát, elrejthetőségét. Emellett markolatuk is egyedi kialakítást kap, meglehetősen karcsúbb, mint a késeké.

A késekhez hasonlóan a tőrök is különböző formát és méreteket ölthetnek. A súlyt, az alakot, a hosszúságot és a megjelenést gyakran a tervezett felhasználási cél és a származási hely határozza meg. 

A tőröket gyakran 7 típus alapján szokták megkülönböztetni. A típusok közötti különbségek elsősorban az eredetükből adódnak, emellett mind egyedi jellemzőkkel rendelkezik, tehát különféle megjelenési formában vannak jelen a piacon. Ezek közé tartozik például a nevezetes Bollock Dagger, a Cinquedea vagy a Scottish Dirks.

A bronzkorban megjelent tőrök eleinte csontból, elefántcsontból és más neolit ​​anyagokból készültek, ellentétben a mai tőrökkel, amelyek könnyű, de éles fémekből készülnek leginkább.