A kés a legrégebbi eszközeink egyike, hiszen már az ősidőkben is rendkívül hasznos kelléke volt a mindennapoknak. Azóta óriási formálódáson mentek keresztül ezek a darabok, s számos változatának örvendhetünk. 

Mint tudjuk, a magyar egyébként is egy tipikus “bicskás nép”, tehát nagy hagyománya van a késeknek, bicskáknak. Szerencsére számos késkészítővel büszkélkedik országunk, vagyis kiváló lehetőségekkel élhetnek a hazai késgyűjtők.

Cikkünkben ezúttal a magyar bicskák hagyományát és azok legfontosabb fajtáit mutatjuk be.

A kések hagyománya hazánkban

Minden nép büszke a múltjára, hagyományaira és féltve őrzi értékeit.  Magyarországon a késességnek, a bicskák használatának óriási múltja van, tehát kultúránk hangsúlyos részét képezik ezek az eszközök. A mesterség körülbelül az XVI. századra vezethető vissza hazánkban, írásos és tárgyi emlékeink is bizonyítják korabeli és azóta is tartó népszerűségét. 

Történelmünk során a kések széles skálája, rengeteg fajta változata alakult ki, amelyben nagy szerepet játszott a technológia, a mesterségek, szakmák igényeinek változása, emellett a különböző hazánkat befolyásoló népek és kultúrák megjelenése. 

Régen a különféle bicskák tulajdonlása egyfajta státuszt is jelölt, így igen hangsúlyos értékeket képviselt. Napjainkra a magyar, hagyományos stílusjegyek széles köre szilárdult meg a késkészítők körében, ugyanakkor a fogyasztói társadalomnak köszönhetően, felgyorsult világunkban modern, sorozatgyártott kések tömegéből válogathatunk. 

Azonban a minőség, a hagyomány és az egyediség mindig is nagyobb minőséget és értéket jelentett, sőt manapság egyre nagyobb a kereslet ezekre a kézzel készített, sajátos darabokra. 

De nézzük is melyek azok a típusok, amelyek mai napig képviselik hagyományainkat. 

A legismertebb hagyományos, magyar késtípusok

 Maskara

A maskara bicska az egyik legközkedveltebb, legelterjedtebb bicska típus, amely valószínűleg az ország összes késkészítőjének alkotásai között megtalálható. 

Úgy tartják, hogy a Dunántúlról származhat a típus eredetileg és körülbelül az 1800-as évek óta van jelen történelmünkben.

Külseje jellegzetes, markáns képet mutat, illetve markolatának vége hajlított, pengéjének csapott része pedig szépen ívelt.

Fejesgörbe

Ismét egy széles körben ismert típusról van szó, amelyben szintén a hagyományaink mutatkoznak.

Külsejében nagyon hasonlít az előzőekben említett maskara típushoz, hiszen pengéje szinte azonos, de annál valamivel karcsúbb jegyeket visel. Elnevezését sajátos, görbülő markolatáról kapta, hiszen hangsúlyosan ívelt. Mindenképpen egy elegáns, kifinomult, mégis erőteljes formavilág jellemzi.

Völgyelt

A völgyelt elnevezést ez a típus, a kés sajátos markolatáról kapta, amelynek két oldalát völgyelt ív jellemzi. Pengéje pedig csapott, illetve enyhén szélesedik is.

Mára ugyanezen típus Cakli néven is elhíresült és sokan már csak így ismerik a fajtát. 

Külsejét tekintve csapott pengével és szép vonalvezetéssel rendelkezik. Felhasználhatóságát illetőleg, pedig széles a tevékenységek skálája, amelyekre alkalmas lehet.

Náder bicska

A náder bicska egy jellegzetes antik típus, ami Náder Ignácz késes mester nevéhez köthető.

Igazán különleges, addig nem igazán jellemző stílusjegyekkel látta el késeit a XIX század végén.

Az előző típusnál mondhatni kecsesebb, markolatára szimmetria jellemző. Sajátos jegyei az úgynevezett szarkalábak, illetve a kétoldali v alakú bevágások egyaránt. Pengéje pedig igen széles, röviden lecsapott.

Arató bicska

Végezetül egy nagyon egyszerű típust hoztunk, amit korábban általában étkezésre vagy faragásra használtak.

Ezt az úgynevezett alap bicskát viszont pontosan egyszerű kialakítása miatt, számos egyéb tevékenységre használták még.

Egy szélesebb végű, vaskosabb típusról beszélünk, amely egyenes pengével büszkélkedik. 

A késkészítők az egyszerűségével ellentétben rendkívül gazdagon díszített formákban is megalkotják ma már.